My Little World For You

05.04. Szerda
Reggel korán, 6-kor keltünk. Elmentem hajat mosni és szépen felöltözni, mert úgy tudtam, hogy csak a kávézóban kell lennem felszolgálni. Lementem reggelizni, mikor közölték, hogy a kávézóba csak 3-ra kell mennem, és most mosogatnom kell. 2-en voltunk a wash-up-ban Marieval, de olyan lassan haladt, hogy már az ő részén is én dolgoztam... végül meguntam, és elkezdtem nyitogatni a mosogatógépet, ami egy nagyon menő szerkezet, és ha kinyitom kifolyik a víz. Egy kicsit vizes lett így a föld, és Marie elkezdte rázni a fejét. Nem sokkal később bejött Tracey a nagy darab nő, aki a chef-nek, Mike-nak a felesége, és kérdezte, hogy minden oké-e. Ekkor Marie elő állt, hogy rossz voltam és a géppel játszottam, és ő nem tud dolgozni... AMIKOR ÉN VÁRTAM RÁ!! Erre Tracey azt mondja, hogy ne tartsam fel a kiscsajt a melóban, mert lehet hogy nekem most 2 napig nem kell ott lennem, de ő ott lesz végig, és hogy ne csesszek ki vele... Miután elvonult kezdtem Marie munkáját is én csinálni, majd megint bejött a főnökasszony, hogy elviszi a Marie-t a konyhába dolgozni egy kicsit bírjam egyedül. Jó nem volt gáz...de akkor is. Mindegy nem is foglalkoztam vele. Elkészültem és azóta hozzá se szólók a Mariehoz, mert csak felidegesít. Team Time-on anyukámnak kellett bemutatkoznia. Még ebédnél is én mosogattam, de az nem volt sok szóval hamar kész lettem. 3-ra kellett a kávézóban lennem. Átöltöztem, hogy csinos legyek, és lementem. Először megmutatták, hogy kell a kávét megcsinálni, utána pedig a teát. Hoztunk be poharakat, és sütiket. Kiraktunk az asztalra a tejet és a többit, amit belerakhatnak a teájukba. Hamar érkeztek a vendégek, és elméletben nagyon sok pénzt sikerült szereznem, szóval most büszkék rám, és én is magamra. :D Ez alatt az idő alatt sikerült megtanulnom az angol pénzt is:D Megdicsértek és szabadjára engedtek. Csináltam egy forrócsokit, beszélgettem egy kicsit a magyarokkal (mert ők offosok voltak). És anyám megjelent felöltözve, hogy akkor megyek e velük a városba vagy sem. Hát elmentem. Lesétáltunk szép lassan. Béla végig engem cikizett az úton (sőt az egész nap) hogy milyen fiatal vagyok...meg a többi, anyám pedig szokásához híven lejáratott előttük minden egyes adandó alkalommal...most már úgy is mindegy. A városban nem csináltunk semmit, szóval ennyi erőből maradhattam volna otthon is .Haza felé hegynek felfele kell jönni, és már nagyon lerohadtak a lábaim, főleg, hogy a cipőm sem a megfelelő volt. A végén inkább csak fogtam, és hazafutottam. IGEN HEGYNEK FÖL!  Amikor végre beértem mindenki elvonult Anikó szobájába és anyám masszázst tartott nekik. Én csak elvonultam egy másik szobába ahol végre békén hagy mindenki a ..... z ostobaságaival, és elkezdtem begépelni az elmúlt idő bloganyagát. Közben bejött, Béla, hogy ugye nem bántott meg, mert hogy kicsit elvetette a sulykot..hát igen kicsit..de ő kevésbé zavart, mint anyám folytonos műsora.. Amikor kész lettem lementem a Staff Room-ba (azaz a közös szoba) ahol Tracey lányával Cassandrával beszélgette egy darabig, majd amikor elment csak kerestünk valami értelmes műsort a TV-ben végül a Szex és New York sorozatra kapcsoltunk ahol épp pucéran álltak egymással szemben egy pár, és erre Simi (konyhában egy lány) olyan aranyos volt, így a szeme elé tette a kezét, hogy ezt ő nem bírja nézni. :D Marie meg közölte, hogy már látta.:D Úgy hogy kikapcsoltuk és eljöttünk. Épp sétáltam fel a szobámba aludni, amikor Anikó rohant felém, hogy tetszik neki az az ötlet, hogy legyünk abba nagyszobában, ahol elvonultam, és hogy csináljunk belőle magyar szobát, hogy csak a miénk. Szóval éjféltájt elkezdtünk szekrényt és ágyat húzogatni. Lelopóztunk a raktárba, és összeszedtünk pár klassz holmit amivel berendezhettük a szobát. Nagyon kis hangulatos lett az egész, kedvünk lett volna odaköltözni, de inkább beadtuk a közösbe.:D Utána elkezdtünk rajzolni a szobában lévő tükör oldalát, hogy ne legyen olyan semmilyen. Mivel Anikónak másnap melója volt, ezért nem fejeztük be, inkább elmentünk aludni.

05.03. Kedd
Reggel kicsit lassan ébredtem, és nagyon fáradtnak éreztem magam. Hajat akartam mosni, de ahhoz se volt erőm, így hát nem foglalkoztam vele, csak próbáltam valami elfogadhatót alkotni, mert ez volt az első felszolgálós napom.:) Felvettem a szoknyámat, a szép blúzomat és a mégszebb arany névtáblámat.Szépen kisminkeltem magam, majd levonultunk reggelizni. Utána várt a munka! Az első feladat poridge-ot, azaz zabkását felszolgálni azoknak, akik azt kérnek. Miután mindenki elvette a saját kis adagját, feltöltöttünk kancsókat kávéval, és azzal kellett körbe rohangálni hogy ki kér még.:D Majd ha valaki befejezte az étkezés, akkor az üres tányérjaikat elvehettük és leadhattuk a wash-up-ba. Nagyon kedvesek voltak a vendégek. Az egyik nénin megláttam egy Hungarys Budapestes pólót amin a lánchíd volt. Amikor odamentem a kávéval elmondtam, hogy tetszik a pólója és, hogy magyar vagyok.:D Az egész asztal felzendült. Szóval gyorsan elvonultam miután kiöntöttem nekik a kávét. Utána sokáig mérlegeltek engem, majd amikor megint kávét rendeltek beszélgetésre invitáltak a magyar látnivalókról, elmondásuk szerint nagyon szeretik a városunkat. Beszéltek az épületekről, sőt még néhánynak az évszámát is tudták.:D Nagyon meglepődtem, igazán kedvesek itt az emberek.:) Később amikor már a vendégek elkezdtek szállingózni, és egyre több asztalt sikerült lepakolni, épp beszélgetett pár idős néni, miközben rámoltam le a koszos tányérokat. Valamit kérdezett tőlem az egyik, de olyan gyorsan hadarta, hogy nem értettem. Jó sokszor kellett elmondania, és a végén már artikulálva, lassan tagolta a szavakat, mire sikerült megértenem. A barátnőivel ott nevettek rajtam, de én megmondtam, hogy ez nem vicces.:D Azt kérdezte, hogy ki akarom- e paterolni őket az étteremből, mert hogy sok helyen ezt csinálják. Megmondtam, hogy nyugodtan duruzsoljanak csak:D Édesek voltak.
A végén, amikor már kifelé indultak odajött hozzám 2, hogy a barátnőivel arról beszélgettek, hogy mennyire hasonlítok Kate Middleton-ra (William feleségére), és hogy most hol hagytam a hercegemet.:) Eddig ez volt az egyik legjobb része az ittlétnek.
Miután mindenki elvonult, teljesen letakarítottuk az asztalokat, és előkészítettünk a vacsorára. (mert nem volt ebéd) Megtanultam éttermi szinten megteríteni. Nagyon büszke vagyok magamra.:D Olyan 3 körül végeztünk is. Team time-on (az egy ilyen csoportos tea szünet) , ez a reggeliztetés és a vacsora előkészítés között volt,David (a főnök) olvasott egy kis részt a bibliából (mert ő ilyen nagy hívő ember, bár szerintem a felét nem értette annak amit olvas). Délután szabadok voltunk ugyan, de a vacsora után egyből menni kellett, mosogatni.:) De mondjuk tényleg nagyon jól telt az is. Kifejezetten élveztem.:D 3-an voltunk bent, anyukám, Marie (egy angol lány) és én. Egy buli az egész.:) Marie egy kicsit furcsa lány. Amióta itt vagyunk, minden egyes nap megnézi a Dirty Dancinget. (Állítólag ez a kedvenc filme.) Mindenesetre 9 táján végeztünk a mosogatással, utána még Bélával (az egyik magyar sráccal) beszélgettünk egy keveset, és olyan 11 táján elmentünk aludni. :)
 

Első munkanapomon (05.02. Hétfő) délelőtt egy román lánnyal, Gitával kellett change overingelni, ami azt jelenti, hogy a szobákban áthúzni az ágyakat, és feltöteni minden földijóval:D meg kitakarítani a fürdőt (de hála égnek nekem nem kellett:D). Ez reggeltől úgy körülbelül 3-ig tartott, utána már csak este kellett wash-up-ra menni, azaz mosogatni!!!:D Nagyon szeretem csinálni. Általában 3-an, ha kevés a vendég akkor csak 2-en vagyunk. Mindig feltoljuk a magnót max hangerőre, és "rázzuk" miközben mossuk a tányérokat. (Én általában csak törölgetek és pakolok.) Itt is Gita vezetett be minket, hogy mikor, mit, hogyan kell csinálni. Munka után este általában a magyar srácokkal lógunk, de mindenki olyan hulla fáradt, hogy csak kidőlünk, mint a heringek.:D Sajnos, már nem teljesen emlékszem a hétfői napra, szóval nem tudok most többet írni, de ígérem tovább rendesen vezetni fogom.:)

Az első napunk offos volt, azaz nem volt feladatunk, azt csinálhattunk amit csak szeretnénk. Szóval elindultunk a városba körülnézni. A város körülbelül 1 órányira van a hoteltől gyalog, és mivel nem akartunk buszra költeni (ami itt elég drága), neki vágtunk gyalog. Csak két zsákutcába futottunk bele elsőnek, és amikor egy kedves bácsitól útbaigazítást kértünk sikerült végre kijutni a főútra. A főútról nyílt egy kisebb utca, amire ki volt írva beach. Gondoltuk lemegyünk, a város úgy is a parton van. Hát ez az út jó meredek volt, szóval elég nehezen jutottunk le. És akkor megláttuk a PRIVATE táblát. Mit ne mondjak jó érzéssel töltött el minket.:D De fogtuk magunkat és tovább mentünk. Lent a part egy sziklával körbekerített rész volt, szóval tényleg nem lehetett sehol se kijutni.

Ott mászkált épp egy idősebb úr, akihez odamentem és megkérdeztem,hogy hogy is juthatnék fel én innen:D Mondta, hogy ő csak egy turista itt, de menjek fel vele megkérdezi az ismerősét. Fel se kellett menni lejött pár másik fickó, akik elmondták, hogy hoppá innen csak felfelé lehet menni, de megpróbálhatjuk az erdő felé is. (Az erdő az a másik oldalon egy kicsit beljebb van) Hát el is indultunk az erdő felé. (Bár csak ne tettük volna.) Az út összesen 2 óra volt, és ez alatt körülbelül 5 embert szólítottam le, különböző időpontban és mindegyik azt mondta, hogy "Innen még 1 óra körülbelül az út." Éljen!!:D Már teljesen mindegy volt nekünk, csak jussunk el a városba. Végül természetesen sikerült, ezt meg is ünnepeltük egy costa kávéval:D (ami mellesleg sokkal finomabb, mint otthon)  Körbejártuk a boltokat a főúton (vásároltunk "pár" dolgot), beszereztük a telefonomat, körbejártunk a parton, majd elsétáltunk egy buszmegállóig. Ott jó sokáig vártunk mire jött egy busz, ahol a sofőr közölte, hogy rossz oldalon állunk. (igen a jobb oldal...) Erre átmentünk a másik oldalra, ahol megint csak várhattunk a buszra. Anyukám kiugrot az épp érkező busz elé, hogy vegyen fel minket (kb. fél óra után) aki közölte, hogy a rossz oldalon vagyunk és visszavitt minket az előző helyre. Azt mondta, hogy a másik sofőr rosszul tudja, és hogy körbe kell mennünk a városon. Szóval megettük a jegyeket, és sikerült visszajutnunk a hotelbe.:) (Hállelújá!)
Ebben az időben épp mindenki dolgozott, de nem volt baj, ki tudtuk pakolni a cuccainkat. Miután befejezték a munkát beültünk a Staff room-ba beszélgetni (személyzeti szoba), ahol egy lány, Marie a Dirty Dancinget nézte épp. Ott kb. 1-ig beszélgettünk a srácokkal, amikor anyukám megjelent, hogy aludni kéne... Na igen.-másnap meló. Szóval szép csendben elvonultunk aludni.:)
 

  04.30//5:00
Csörög a telefon. Apu hív Irakból, hogy „Ébresztő!” Bizony. Itt volt az idő. Felkeltettem álomszuszék anyukámat, és lassan elkészültünk az utolsó simításokkal is, ami még hátra maradt. A taxi 6:15-re ért a ház elé, így 20-kor már el is indultunk. Út közben az énektanárom háza mellett elhaladva elfogott a sírás. (hát igen, az egyetlen dolog amit bánokL) Úgy 6:55 körül már a reptéren is voltunk (Terminál 2). Beálltunk a nekünk való sorba, azaz Lufthansa:Frankfurt-Heathrow. Kiderült, hogy  már neked kell becsekkolni egy gépnél mielőtt feladod a csomagokat. Ezt elintéztük, és visszaálltunk a sorba. Na és most jött az első akadály: A telt repülőre hivatkozva nem engedték fel anyu kézipoggyászát, mivel merev tokos és nem fért bele a megadott keretekbe. Ezek után közölték, hogy jó akkor fel kell adni bőröndként a 8 kilót 80 euróért+5000ft illeték. Hát mondtuk, hogy köszönjük szépen ez azért kicsit durva. Végül feladhattuk 4 kiló áráért. Ezt letudva elindultunk a kapunk felé. Anyu kávézni akart, és elkezdett össze-vissza rohangálni, és pattogni mire talált végre egy neki megfelelő helyet és leült. Addig én elmentem mosdóba. Mire visszaértem minden cuccát a székemre pakolta, úgy hogy felháborodva elviharzottam. Miután megtaláltuk egymást, egymáshoz se szólva megkerestük a kapunkat és leültünk. Sajnos nem volt WIFI egyik reptéren sem, ahogy itt sem, így hát keresztrejtvényt fejtettem. Aztán bemondták, hogy beszállhatunk a gépbe. Mindenki nekiindult, és már fent is voltunk. Az ablak mellé kértem helyet, így kb. a kilátásban gyönyörködtem végig. Anyuval ez alatt feloldottuk a haragunkat és nyugodtan utaztunk tovább. A gépen kaptunk valami édes sütit, és üdítőt.

 
10:55
A Frankfurti reptérre érve kicsit csalódott voltam, mert azért egy igényesebb reptérre számítottam (igaz Terminál 1) Minden esetre kompenzálta az ingyen elkészíthető tea, forró csoki, kávé automata és, hogy találtam elektronikai boltot, ahol beléphettem facebookra egy kicsit. :D A reptéren ettem egy Haagen-Dazs: epres-sajttortás brownie fagyit. (Tényleg nagyon finom volt.)

 
12:55
Lassan indulhattunk is a géphez. Megkerestük a kapunkat, és már szólítottak is minket. Felszálltunk, de sajnos nem volt hely az ablak mellé, így hát kiültem a folyosó oldalára nagyrészt keresztrejtvényt fejtegetve. Elég hamar hoztak kaját is, ami 2 hasáb rántott csirkemellből, 2 hasáb tojásból, egy koktélparadicsomból, és egy kis krumplipüréből állt, mellé 2 szezámmagos keksszel. Nem volt túl jó, vegetáriánus létemre csak a krumplit, a paradicsomot és a kekszet ettem meg.
 

 
Nem sokára hozták az üdítőket is ugyan úgy. Eközben szóba elegyedtünk az ablaknál ülő amerikai sráccal aki Németországban tanult az egyetemen egy ideig. Nagyon kedves volt, bár kicsit nehezen értettük meg egymást az amerikai és az angol akcentus eltérései miatt.
 

13:40
Leszálltunk London-Heathrow-n. 2-kor már kint is voltunk kezünkben a csomagokkal. Elég gyorsan és pörgősen tudtunk haladni. Nem nagyon volt mit nézni sajnos, alig volt pár bolt. Szóval fogtuk magunkat és elindultunk megkeresni a coach-ot (azaz a távolsági buszt ami Torquay-ba visz.) Viszonylag hamar megtaláltuk, ezért benéztünk egy boltba, hogy vegyünk a hosszú útra (ami nagyjából 6 órát jelent) valami elemózsiát, ami életben tart, és feltöltsük új angol telefonjainkat. Sajnos mindenhol csak arabokat látni itt, és nem kivétel ez alól egyik bolt sem. Amikor kértük az arab eladófiút, hogy töltse föl nekünk, ő elutasító volt és kifejezetten rosszindulatú. Nem másképp egy másik kávézóban. Ráadásul a beszéd stílusuk is érdekes. Minden esetre vettünk 2 szendvicset, 2 üveg vizet, és 2 szelet csokit az útra.

15:10
Elindultunk megkeresni a 15:20-kor induló coachot. Felraktuk a csomagjainkat és hátra beültünk. Felraktuk a fejhallgatóinkat én pedig épp most írom e sorokat. Az idő lőre fantasztikus, kár, hogy csak estére érünk le a célállomásra. Az út:

London(Heathrow)->Exeter->Exminster->Kenton->Starcross->Dawlish->Teignmouth(gyönyörű vidék)-> Newton Abbot->>TORQUAY!!! 

 18:50
Ahogy leszálltunk a buszról egyből megcsapta az orromat a tengeri levegő. Kicsit késő volt már, és viszonylag hideg. (Egy pulcsi kellett:) Gyorsan hívtunk egy taxit és beutaztunk a célállomásra Brunel Manor-ba. (A taxis egy nagyon kedves lengyel fiú volt.) Egyből kijöttek elénk és hogy beértünk a recepciór már hívtak is két srácot, akik felvitték a csomagjainkat. Bemutatkozásnál kiderült, hogy ők is magyarok, és a konyhán dolgoznak. Utána körbevezetett minket egy Faith nevű dél-afrikai idősebb asszony, aki nagyon kedvesen bemutatott minket mindenkinek, és elmagyarázta mit hol találunk. (Ő már 1 éve dolgozik itt) Bemutatott egy másik magyar lánynak is, aki épp a konyhán dolgozott. Vele egy helyen van a szobánk ami első látásra kicsit ijesztő, de nagyon barátságos és tényleg egy kis szeretni való szoba:)

KÉP A SZOBÁRÓL!

Anyukámmal egy szobában leszek. Egy emeletes ágy van benne, és én alszom felül. Először nem örültem, mert nem szeretek felül aludni, de igazából mostmár nagyon tetszik. Tettek el nekünk vacsorát, úgy hogy megvacsiztunk, utána még beszéltünk egy keveset a magyarokkal, és elmentünk aludni. Az út nagyon kimerített minket.